ate ábrázatodbol. meg üsmérhetem. hogy néked leg jobban kell tudnod., az ellenségnek szándékát, azt jól tudod hogy a hadakozásnak törvénye mitsoda hatalmat ád nékünk te reád. azért semmit se titkoly el elöttünk, kérlek is hogy mond meg magad ki vagy, és a nevét annak a hajos kapitánynak a kivel annyit lövöldöztünk egymáshoz.
Ez a tiszt hasonlo hajlandoságot érezvén magába dom fernándhoz. mondá néki nemesi bátorságal. hogy écossai volna. és a neve montros. a neve annak ahajos kapitánynak kerm. akinek is az a parantsolattya, hogy a port rojálba, egy nehány hadi hajokot fel fegyverezvén. azokal a spanyol hajok ellen mennyen. ezt a hirt tudtára adván a spanyol generalisnak. és onnét viszá térvén. sok féle nyughatatlan gondolati valának. és mondá ugyan azon tisznek. nagy barátságal. olyan helyröl valo vagy, ahol hüségel vannak avaloságos királyokhoz. tsudálom azt. hogy még is Cromvelt szolgálod, montros erre nagyot suhajta. és mint hogy valoságal kezdé ötet szeretni. azért eszerént is kezdé magát menteni mondván. hogy nem egyéb hanem a szükség viszi reá, hogy Cromvel szolgálattyára adta magát. mivel azö hazájában tsak ez elsö fiakra szál ajoszág. de ha valami alkalmatoságot találhatna, örömest el hagyná a Cromvel szolgálattyát. gyalázatnak tartván. olyanért veszedelemre tenni életét. a ki amaga királyáét el vesztette. dom femánd ezt örömel halgatván. nagy baráttságal meg ölelé. és azt igéré néki, hogy ha arra volna kedve. a spanyol tisztek köziben számlálhatná magát, és hogy a maga sorsával meg fogna elégedni. azt is szerencséjinek tartaná. ha olyan érdemü. és nemzetü embernek valamiben szolgálhatna.
Montros. nagy háláadásal meg köszönvén jó akarattyát, reá álla beszédire. de hogy meg mutassa dom fernándnak hozája valo igaz köteleségét elé beszéllé néki minden titkát, dom fernand is látván hozája valo igaz szivét, ö is elé beszéllé néki minden dolgát. és azt is hogy mitsoda keserüségben vagyon hogy eleonorának semmi hirét nem halhattya, montros, fris és bátor természetü lévén. ajánlá magát. hogy ha valamiben. szolgálhat néki, ö arra. kész volna, én, mondá néki dom fernánd. mikor londinumba voltam. az egész tiszteket láttam, akik jamaik szigetinél voltanak. tsak épen azt a kermet nem láthattam akinek a nevét ki sem mondhatom fel haborodás
(III. Mulattságos napok: 26)